Nyeregben az Árpád-kor nyomában!
     A tematikus túrasorozat második állomása Lajosmizse volt, ahol a pusztatemplom romjai volt a cél.
     Május 20-án 9,30-kor indult neki jó hangulatban, vidáman kellemes időben csapat. A várost elhagyva Ladánybene felé vettük az irányt, s útközben Méntelek határában megálltunk egy frissítőre. A tempó kellemes, nézelődős, lehetett a tájban is gyönyörködni /néhány napja nagy esőzések voltak, minden élénk színekben pompázott/.
     Lajosmizsére beérve a főtéren várt Horváth Sándor /önkormányzati dolgozó, aki a település kulturális „mindentudója”/, aki mesélt a város létrejöttéről, a pusztatemplom életéről, sorsáról. Ezután felkerestük a Szamóca fesztivált, ahol nemcsak megcsodáltuk a finom epret, de meg is kóstoltuk- gyümölcs és lekvár formájában is. A látványtól megéhezve megebédeltünk a helyi vendéglőben, illetve a fesztivál büféjében.
     Teli gyomorral indultunk neki a pusztának. Csodálatos napsütésben értük el a pusztatemplom romját, ami valóban kiemelkedik a környék síkjából. A faltöredékben mécsesek jelezték, hogy hol volt a szentély. Kis pihenő után folytattuk utunkat egy igazi szamóca-telepre. A házigazda jóvoltából megkóstolhattuk a finom epret. S akinek kedve volt /naná, mindenkinek!/ még fel is tankolhatott belőle.
     Késő délután kicsit fáradtan, de élményekkel gazdagon értünk vissza Kecskemétre.

Képek a Képtárban »

Kezdőoldal »

Április másodikán, tizennyolcan indultunk útnak, vágtunk bele közösen egy újabb kalandba, egy Iustitiás Baráti Bringázásba. Bár az időjárás szeszélyes, mint az április, de az égiek velünk voltak, jobb időt kívánni sem lehetett volna.
     A Petőfi Sándor utcai kispiacnál gyülekeztünk, majd indultunk útnak, kellemes tavaszi napsütötte reggelen. A hangulat fergeteges volt már reggel. Kalandosan érkeztünk meg a Hetényegyházi romtemplomhoz. Utunk során, volt defekt, egy kis eltévedés, egy kis földút, de mindenki sikeresen teljesítette a mintegy 15 km-es szakaszt.
     Fazekas András Kristóf, a Kecskeméti Katona József Múzeum régészétől megtudtunk nagyon sok érdekes információt. Egy közel órás előadás keretében, nem csak a templom-romról, hanem a Hetényegyháza körüli feltárásokról is. Megemlítette, hogy a templom mellett egy szarmata-kori település épületeinek alapjait is feltárták, majd ehhez kapcsolódóan mesélt nekünk a szarmata kori hamisításokról.
     A pusztából kimagasló „dombon” álló Árpád-kori kis, falusi templomot a 11. században emelték, és a tatárjárást követően pusztult el az egykor körülötte húzódó településsel együtt. Ezen a csodálatos helyszínen fogyasztotta el kis csapatunk a finom péksüteményeket, melyet a Félegyházi Pékség ajánlott fel. Köszönet érte.

     Ebéd után egy kis ejtőzés, beszélgetés, majd ismét bringára pattantunk, és meg sem állunk a Móricz-fáig. A Hetényegyháza határában, a Nagynyíri út mellett található a Móricz-fa kidőlt törzsének korhadó darabja. A kocsányos tölgy mintegy 150 éves volt, és az egykori Kisnyíri-erdőben Móricz Zsigmond birtokán állott. 2006. év kora tavaszán egy szeles-viharos napon kettéhasadt és kidőlt.
     Az öreg fa makkjából nevelt csemetét mellé ültették hogy átvegye majd a dicső óriás helyét.
     A másik Móricz-emlékhelyet, a Móricz-dombon lévő Móricz-széket is felkerestük. A viharvert emlékmű tábláján a következőt olvashatjuk, ha tudjuk:
          "Ide jövök majd néha pihenni ha elfáradok.
          Innen a magasból látni fogom ezt a szép határt
          és a remek erdőt, amit nagyon kedvelek."
     Programunk kulturális része ezzel véget is ért, de a túránk még közel sem. Hetényegyházán beiktattunk egy frissítő pontot a benzinkúton, közben néhány csepp eső is esett. Utunkat folytatva, ismét verőfényes napsütésben célba vettük Kerekegyházát.
     Kerekegyházán, iszunk egy forró csokit, kapucsínót ki mit... Utunk utolsó szakaszának nekivágva célba vesszük Kecskemétet. A szél most segít a tekerésben, szinte suhanva érkezünk vissza Kecskemétre Mindenki kellemesen elfáradt, ismételten élményekkel gazdagodva, tartalmas minőségi időt töltöttünk együtt.
     Köszönet a szervezőnek Varga Tibornak, a túravezetőnek Hársch Ferencnek, Fazekas András régésznek, A Félegyházi Pékségnek, és az égieknek. Végül de nem utolsó sorban, mindenkinek aki részt vett a Kerekezésen Kecskemét Környékén (HáromKá), mert ez így, együtt volt kerek. :)

Képek a Képtárban »

Kezdőoldal »

Elhalasztott forradalmi túra
     A Iustitiás Baráti Bringázók pontosan 9 órai indulással, 18 fővel kezdték meg a mai forradalmi túránkat. A március 15-re tervezett kerekezést halasztottuk el, a rossz idő miatt, vasárnapra.
     Elzötykölődtünk a reptérig, onnan jó kerékpárúton haladtunk a szentkirályi elágazásig. Rövid távon a forgalmas úton, majd a kész/- félig kész jó minőségű kerékpárúton tekertünk a kocséri letérőig. A településre érve láttuk Kázmért, amint csinosítgatta fészkét, hogy mire „asszonykája” megérkezik, a felújított fészekben fogadhassa.
     Ellátogattunk a kocséri temetőbe, mert itt található egy 400 éves templom maradványa, melyet réti mészkőből (lyukacsossága miatt darázskőnek is nevezik) építettek. Kocsér a XV. században virágzó település volt, de a XVI. sz. végén a törökök elpusztították. Ebből az időből ez az egyetlen emlék.
     Rövid pihenő után érkeztünk meg a Kutyakaparó Csárdához, melyet Petőfi is megénekelt. Mivel túránkat eredetileg március 15-ére terveztük, megtartottuk a saját kis megemlékezésünket. Közösen elmondtuk a Nemzeti dalt. Erdélyi Melindának köszönhetően megismertük a csárda történetét, majd ugyancsak ő felolvasta a csárdáról szóló Petőfi verset.
     Következett a meglepetés, mert a szervezőnk és Hriagyel Csaba polgármester úr jóvoltából, paprikás krumpli ebéddel vártak bennünket. Ettünk, mint, aki sosem evett, és mintha égi mannával kínáltak volna bennünket! Már éppen „lóra” pattantunk volna, amikor egy helybéli hölgy nagy tál sajtos pogácsát hozott, hogy vegyünk belőle. Finom, friss, ropogós volt, nem győztünk/győzünk hálálkodni ennyi kedvességért. Erőltetett menetben, szembe széllel, visszatekertünk Kocsérra, és már „csak” oldalszéllel folytattuk utunkat Nagykőrös felé. Ott fagyizás, pihenés után indultunk vissza Kecskemétre. Viszontagságos út(v)iszonyok után baj és gond nélkül érkeztünk haza.
 - Simon Manka -

Képek a Képtárban »

Kezdőoldal »

7-fő szombaton is tud focizni!
     Nem maradt el, csak eltolódott....
     Decemberben nem tudtuk megrendezni a hagyományos labdarúgó tornáját. Nem adtuk fel a szervezést és - H.Szabó Zoltán segítségével - február második szombatján újra gurult a labda a Kocsis Pál iskola tornatermében.
     10 csapat indult a tornán- soha ennyien nem voltak még korábban!
     Ráadásul sikerült meghívni a középkorúak korosztályát...(igazolták, hogy "nemcsak a 20 éveseké a világ...)
     Kettő ötös csoportban folytak a küzdelmek délelőtt és kora délután.
     A "B" csoport továbbjutóinak sorrendje hatalmas és izgalmas csatában dőlt el: hiába tudta a Táborfalva, hogy mennyivel kell nyerni a csoportgyőzelemhez, nem sikerült. A verseny kiélezettségét jól jellemzi, hogy nem volt elég a 4-4 meccs a sorrend eldöntéséhez. Végül büntetőrúgásokkal kellett eldönteni a Katonatelepi SE-vel való párbajt.
     A csoportmásodikok játszották a "bronzmérkőzést": itt a Katonatelepi SE nagy csatában legyűrte az Eagles gárdáját (4:2)
     A döntőben az "A" csoportot megnyerő 7-fő csapott össze a "B" csoport első helyezett Táborfalva csapatával. Izgalmas, fordulatos mérkőzésen az utolsó 20mp-ben /!/ lőtt góllal nyert a 7-fő!
     A torna gólkirálya H. Szabó Zoltán lett 13 találattal.
     A legjobb kapus címet Sági István (Táborfalva), míg a legjobb játékos különdíját Dezső Máté (7-fő) nyerte.
     A részletes eredmény a fotók közt látható.
     Reményeink szerint még az első félévben jöhet a folytatás...

Képek a Képtárban »


Kezdőoldal »